Kémiatábori beszámolók

Mintegy huszonöt éve rendszeresen szervezünk kémia tanulási tábort a tizenegyedikes és tizenkettedikes korosztálynak. Az OKTV második fordulójába jutott és az emelt szintű érettségire készülő diákjainkkal ötnapos tábor keretében készülünk a további megmérettetésre. A tábort január közepén-végén rendezzük, az időpont kiválóan alkalmas a tanulásra, hiszen legtöbbször kint a természetben csikorgó hideg, hó és jég van mindenütt. Így a reggel 9-től este 9-ig tartó munkát csak rövid étkezési szünetek szakítják meg, este azonban kikapcsolódásra is van lehetőség. Az alábbiakban a résztvevő diákok krónikaszerű beszámolói olvashatóak.

 


 


Kémiatábor 2024 – beszámoló

2024. január 17-én, Antal és Antónia neve napján, 40 kémiatudásra szomjazó 11-12.-es OKTV-ző és/vagy érettségiző fazekasos diák – közülük három kollégista a Táncsics Mihály Tehetséggondozó Kollégium híres 244-es szobájából – ideiglenesen áthelyezte székhelyét a katalinpusztai kirándulóközpontba, pontosabban az ott tartott kémiatáborba.

Milyen élményekkel és tudással gazdagabban tértünk haza közel öt napnyi tömény, ám igen hasznos kémiázás után? Az alábbi rövid, de sokatmondó, megtörtént eseményeken alapuló párbeszéddel igyekszünk felidézni a táborban történteket. [Negyedik, nem velünk táborozó szobatársunk, Vanessza lelkesen érdeklődik a velünk történtekről.]

V.: Már megint merre lógtatok, báránykáim? Rám maradt a nagytakarítás…

Mi: KÉMIATÁBORBAN!!!

V.: És ezt ilyen vidáman mondjátok?! Na ne vicceljetek.. Inkább hadd halljam, milyen volt?

Mi: Ami azt illeti, már a csapat odaútja sem telt izgalmaktól mentesen, bár a Nyugati Pályaudvarról sikeresen, időben elindultunk. Vácott két buszra szálltunk, ami már kevésbé volt zökkenőmentes, a hatalmas tömeg miatt mondhatni, „megszívtuk, mint a cigarettát”, de szerencsére végül így is sikeresen eljutottunk Katalinpusztára, ahol csapatunk elérte teljes létszámát. Már az érkezés utáni délutánt sem voltunk restek hasznosan tölteni, egy függvénytábla-használó verseny keretein belül szereztünk értékes tapasztalatokat a 368 oldalnyi adat szupergyors, időtakarékos és célratörő lapozásából.

V.: De mégis mit műveltetek ott egész nap?

Mi: A reggeli kelés és a – lányok számára – frissítő reggeli néhány méter megtétele, majd a bőséges reggeli elfogyasztása után a délelőtt hátramaradó négy óráját a hatalmas ablakokkal ellátott auditórium kellemes atmoszférájában töltöttük tengernyi OKTV- és érettségi feladat között. Ha netán lankadni kezdett a figyelmünk, vagy tekintetünket a téli havas táj kötötte volna le, a feneketlen teásbödön vagy a megszámlálhatatlan csokiszelet és gyümölcs segített visszalendülni a pH-számítás, vagy éppen a szénhidrátok rejtelmeibe. Az ebéd után – ami, képzeld, még a kolis menzát is nagyságrendekkel felülmúlta, nem beszélve a kiadós adagokról és a vegán opcióról – következett a napi séta (értendő: megállás nélküli hógolyózás, csúszkálás a befagyott tavacskán, verseny fel a hófödte dombtetőre és Jónás, a helyi barátságos szarvas elmaradhatatlan köszöntése), majd az újabb négy órás feladatmegoldás, már sokkal frissebben és még jobb hangulatban. A vacsora után még egy esti fejtágítás következett, ahol hallhattunk többek között reakciómechanizmusokról, gázok ipari előállításáról és egyensúlyi reakciókról is.

V.: Na és a szállás? Azért nem volt olyan bombajó, mint a koli, nem igaz?

Mi: Természetesen közös lakóhelyünket semmi sem múlhatja felül, ám az erdei iskolát körbevevő havas erdő ölelésében eltölteni ezt a pár napot igazi felüdülést jelentett Budapest hangos utcái után. A környéken több tanösvény volt, amiket a délutáni csendes pihenőben fel is fedeztünk. Viszont az idilli helyszín korántsem volt veszélytelen. Első nap, rögtön az érkezés után elkísérték a lányokat a házukhoz. Kaptunk egy kulcsot a bejárati ajtóhoz, és a lelkünkre kötötték, hogy sose hagyjuk nyitva a házat, főleg ne éjszakára. Hajnalban ugyanis arra tévedhet pár fáradt és éhes kéktúrázó, akik minden kilincset lenyomnak és minden nyitott ajtó küszöbét átlépik. Annyiszor és olyan nyomatékkal ismételték ezt el, hogy a végén már senki sem kételkedett abban, hogy a fentihez hasonló esetre már volt példa. Habár mi nem találkoztunk túrázókkal, az estébe nyúló beszélgetések és a vidám kártyapartik így is felpezsdítették a hangulatot, és a tömérdek kémiafeladat után éjszaka senkinek nem okozott gondot nyugovóra térni.

Ahogy az a beszélgetésből sem kérdéses, nem mindennapi tapasztalatokkal és felejthetetlen élményekkel tért haza mind a 40 fazekasos diák, akik immár sokkal bátrabban vágnak neki az előttük álló kihívásoktól zsúfolt hónapoknak. Többek között a 244-es kollégiumi szoba is újraegyesült és azóta is végeláthatatlanul meséli minden bentlakónak a tábor történéseit, akivel csak szembetalálkozik a folyosón…

Ezúton is szeretnénk megköszönni a hasznos és érdekes fejtágítókat, a rengeteg segítséget és a sok buzdítást és motivációt a velünk együtt táborozó tanároknak: Rakota Edina tanárnőnek, Albert Attila és Keglevich Kristóf tanár uraknak!

Bárdos Linda (2024B), Boros Emma (2024B) és Záhorský Orsolya (2024C)

 


 

Kémiatábor: kísérleti jegyzőkönyv

50 jottamól körüli emberrészecske gyűlt össze 2023. január 18-án, szerdán reggel az újpesti volánbuszmegállóban. Vajon mire készülhetnek? Ki gondolná, hogy ez a rengeteg egészséges fiatal nem bulizás miatt hiányzik az iskolából, hanem a kémiaérettségire vagy az OKTV-re való készülés miatt? Lehet, mégse olyan egészségesek, de ez őket nem zavarja túlzottan.

A kémiatábor öt napja során annyi kémiaóránk volt, amennyi egy szerényebb órarendbe csak egy teljes félév alatt fér bele. Előtte fogalmam se volt, hogyan kell kétszeresen disszociáló, indikátornak használt gyenge savakkal számolni, de az első estére a 2022B-s öregdiákoknak, a BME-ről érkezett vegyészmérnök-növendék Nagy Orsolyának és Balázs Bálintnak köszönhetően olyan biztosan számoltam pH-val, ahogy a lábamon állok. Mellékhatásként megtanultam azt is, hogy egy bizonyos ponton túl a koffein hatásmechanizmusa fölborul. A már-már legendás sárkányok szintjét elérő “D” vagy “hatos” feladatok, a korábban említett kétszeresen disszociáló gyenge savról és Dr. Ezésez Géza vízköves forralójáról (higgyétek el, az utóbbi volt a nehezebb, én se tudom, hogy miért) rendesen kikészítették az agyunkat, de az esti maópartik sem kímélték (aki ismeri, ismeri; aki nem, azzal szívesen játszom). Az egész napos feladatmegoldás után esténként tanáraink előadásokat tartottak nekünk, Rakota Edina tanárnő elsődlegesen az érettségizőket készítette föl az izoméria sokféle fajtáiból. Kiderült például, hogy a cisz-transz izomériához még telítetlenség sem kell. Albert Attila tanár úr hatalmas (gigantikus, bizánci, leviatán) szerves kémiai szintézisgráfot rajzolt fel nekünk (ne nézzetek így rám, ez az egyik kedvenc témám), illetve hála Keglevich Kristóf tanár úrnak megtanultuk rengeteg só színét. A többséget alkotó, megoldhatóbb feladatainkban reaktorok működésébe láttunk bele (hogyan klórozzák a benzolt?) és mólokat számoltunk, hogy kristályvizes kettős sókat hőbontsunk.

Aki idejön, ne számítson arra, hogy sokat fog aludni, azt otthon is lehet (habár nem OKTV vagy érettségi előtt). Az első éjszaka még többen beismertük, hogy kevesebbet voltunk az ágyban, mint az asztal fölött. A későbbi éjjeleken már nem ismertük be ezt. Az esti pihenés helyett az ember közvetve kémiatudásban részesül, de valójában a nagyszerű szobatársasága miatt marad fönn: egyik este a vallásról beszélgethet, a másikon fizikáról, a harmadikon pedig felfedezheti elfeledett emlékeit a polinomosztásról. Nem mellesleg barátokat szerez, akiktől majd az OKTV-n is kölcsönkérhet számológépet – köszönöm, Vince, életmentő voltál! Ahogy teltek a napok, észre sem vettük, hogy mennyit tanultunk. A végen már hiányzott a kémiatábor kis vidéki kunyhója…

Gazdag Ferenc (2024B) – szöveg, Holtzer Magdolna (2024D) – képek

 


 

Kémiatábor 2020

Mint minden évben, idén is számos 11.-es és 12.-es tanuló vett részt iskolánk kémiatáborában. Január 15-én reggel a kémiát tudó és a kémiatudásra vágyó diákok Katalinpusztának vették útjukat, hogy újabb ismeretekre tegyenek szert a tudomány világában. Kora reggel, Újpest-Városkapunál gyülekeztünk, ahol a szerencse ránk mosolygott, és kaptunk egy különbuszt a Volán jóvoltából. Az odaút zökkenőmentesen telt, egyesek aludtak, néhányan önfeledten társalogtak egymással. Megérkezésünk után egyből belemerültünk a kémia rejtelmeibe.

Mi a napi 8 órányi kémiát érettségi feladatok megoldásával töltöttük, míg az OKTV-re készülők trükkösebb feladatokkal foglalkoztak. A teremben mindig rendelkezésünkre állt egy-egy tanár, akikhez bátran fordulhattunk, ha segítségre volt szükségünk. Ha figyelmünk lankadt, teával, csokoládéval és almával igyekeztek motiválni minket. Különösen a tea, és a benne található teofillin segített fenntartani az érdeklődésünket, nem hiába a mondás: “A tea gyógyír a léleknek.” Lehetőségünk nyílt megismerni Rakota tanárnő híres pudingjának felejthetetlen ízvilágát. Ezúton is köszönjük a sok finom elemózsiát tanárainknak.

Vacsora után ismeretterjesztő előadások színesítették a tábor repertoárját. Tanultunk a szénhidrogének előállításáról, különböző vegyületek színeiről, illetve egy kvízjátékban vehettünk részt, ahol csapatokban versenyezhettünk az első helyért. A nap végén előkerültek a különböző társasok és kártyajátékok, amiket osztálytól és évfolyamtól függetlenül, közösen játszottunk. Habár egy-két játék heves indulatokat okozott, a vita soha nem fajult verekedéssé. Másnap a nézeteltéréseket félretéve újult erővel vágtunk neki az aznapi kihívásoknak. Ha tehetnénk, jövőre is részt vennénk a táborban, hisz csak pozitív élményekkel gazdagodott emléktárunk. Köszönjük a lehetőséget tanárainknak: Rakota Edinának, Albert Attilának és Keglevich Kristófnak.

Bolgár Janka, Lazányi Luca 2020d

 


 
Kémiatábor 2019

2019. január 10-én reggel közel harmincan, a kémiát félve szerető fazekasosok kivételesen nem a Horváth Mihály térre tartottunk, hanem Újpest-Városkapu állomáson gyülekeztünk. Voltak köztünk végzős érettségizők, tizenegy- és tizenkettedikes OKTV-zők, és néhány különlegesen lelkes tizedikes. Rakota tanárnő vezényletével némi buszozás és hóban bőrönd-ráncigálás után megérkeztünk katalinpusztai szállásunkra. Itt gyors rendezkedés és eligazítás után mindenki belevetette magát a munkába. Az OKTV-sek bemelegítésként elméleti tesztekkel kezdtek, majd rövidesen fejest ugrottak a szerves vegyületek képletének meghatározásával kapcsolatos számításokba, míg az érettségizők nekiveselkedtek aznapi próbafeladatsor adagjuknak. Az első délután hamar eltelt, este vacsora, utána reakciómechanikai fejtágító Albert tanár úr előadásában, majd levezetésként kiélezett kártyapartik következtek.

A második napunk reggelén már komolyabb kihívások elé néztünk: a kétszer négyórás intenzív feladatmegoldást csak némi hógolyózás és ebéd szakította meg. A megoldások sikerességét nagyban befolyásolta a Balaton-szeletek és az instant kávé megfelelő arányú vegyítése és adagolásuknak kellően magas frekvenciájú periodicitása. Ha azonban mégis elakadtunk, mindig számíthattunk valakire, aki éppen teljesítménye hullámhegyén lovagolt, és aki szívesen segített áttörni tudatlanságunk falait.

A harmadik napon Keglevich tanár úr vette irányítása alá az OKTV-s csapatot, igyekezetünk ismét a magasba hágott, sikerességünk továbbra is oszcillált. Az érettségisek időközben arra a felfedezésre jutottak, hogy ha idejekorán végeznek fejadagjukkal, akkor több idő marad kártyázásra, azonban szerencséjükre Albert tanár úr gyorsan talált nekik egyéb, intellektusukat lekötő elfoglaltságokat. Persze az esti előadás után ismét elkezdődhettek a rikiki-játszmák, melyekbe ezúttal Albert tanár úr is becsatlakozott, s megismerkedett a magyar alternatív zene mélyülő bugyraival.

Január 13-a, a negyedik nap sajnos idén az utolsónak bizonyult, így már csak a délelőtti foglalkozásra maradt idő, az utolsó ebéd után hazaindultunk.

Én idén másodjára vettem részt OKTV-re készülőként a táborban, és bár mostanra világos lett számomra, hogy a kémiával csak közvetve fogok találkozni további tanulmányaim során, a két alkalom alatt összesen legalább 66 kémiázással eltöltött óra (ez körülbelül annyit jelent, mintha egy éven keresztül heti plusz két órám lett volna) mindenképpen hasznomra vált. Remélem a következő évek „kémiásai” is megkapják majd a lehetőséget, hogy ily módon és mértékben fejlődhessenek a tábornak és a szervező tanároknak köszönhetően.

Pálya Hanna 2019b

 


 
A Balaton-szelet partján (Kémiatábor 2018)

2018. január 17-én a 11.-es és 12.-es OKTV-sek és érettségizők közt tizedikesként elvegyülve elindultam Katalinpusztára, hogy felkutassam sikerük titkát. A kémiatáborban már érkezésünk napján megkezdődött a kiképzés, majd minden nap kétszer négy órát foglalkoztunk OKTV-feladatokkal, aztán jött az esti (természetesen kémiával kapcsolatos) fejtágítás. Az első napi pH-számítás gyerekjáték volt a Casio másodfokú egyenletmegoldó funkcióval rendelkezőknek, de mi többiek vért izzadva körmöltünk órákon keresztül.

A heti kb. 40 kémiaóra alatt foglalkoztunk termokémiával, egyensúlyi reakciókkal, elektrokémiával és egyéb finomságokkal. Ha már a finomságoknál tartunk, a pihenőidőt nagyrészt evéssel vagy sétával töltöttük. Ha nem találtunk egyéb elfoglaltságot, egyszerűen csak a szállás mellett élő szarvasokat és muflonokat figyeltük.

Elsőre egy szerves kémiai ismeretekkel nemigen rendelkező személy tévesen vélhet rejtett jeleket felfedezni az egyes feladatokban, de utólagos tanulmányaim és többszöri átgondolás után kijelenthetem, hogy a fazekasos tanulók eredményei csakis az eszüktől, a szorgalmuktól, illetve az elfogyasztott tea, kávé és Balaton-szelet mennyiségétől függenek.

Molnár Sára 2020b

 


 
Kémiatábor 2017

2017. január 18-án a Budapesti Fazekas Mihály Gimnázium közel 30 diákját ismeretlen eredetű megbetegedéssel roham-Volánnal a Nógrád megyei Katalinpusztán található szanatóriumba szállították, ahol az ügyben illetékes fazekasos kémia munkaközösség – a későbbiekben csak FKM – azonnali hatállyal karantén felállítását rendelte el.

Az előzetes vizsgálatok kimutatták, hogy számos beteg súlyos másodfokú egyenlet fóbiától szenved, illetőleg az alacsony vércukorszint és az aluszékonyság is általános panasz. A laborjelentések igazolták az FKM szakorvosainak feltételezését, mely a betegséget az országos szinten igen ritka, ám a neves gimnáziumban az elmúlt évek során már többször előforduló kémiaítiszként azonosította. A betegség jellemzően egy-másfél hét lappangási időt követően a kémia OKTV második fordulóján ütközik ki a fent említett tüneteken felül erőteljes fásultságot és ötlettelenséget okozva. Nem ritka ugyanakkor, hogy a fiatal szervezet sokkal tovább hordozza magában a kórokozót és az csak a májusi kémiaérettségin kezdi el kifejteni káros hatását.

Az FKM szakorvosai, Rakota Edina, Keglevich Kristóf és Albert Attila, valamint a rezidens, a betegségből már korábban sikeresen kigyógyuló Tihanyi Gergő (2013b) a lehető leggyorsabban további vizsgálatokat követően két csoportra osztották a betegeket a tünetek súlyossága szerint és megkezdték a kezelést. Első lépésként megfelelő töménységű cukoroldattal, melyet a gyorsabb hatás érdekében kevés citromsav hozzáadásával és teával dúsítottak, igyekeztek serkenteni a betegek idegrendszerét, hogy az képessé váljék a súlyos fóbia és az azt kísérő enyhébb, a betegek elmondása szerint H+-ionokat idéző hallucinációk legyűrésére. A már korábban több kiváló orvos szakértő által megfogalmazott kutyaharapást-szőrével elvet hívva segítségül a kezelőorvosok úgy határoztak, hogy ezen, talán legsúlyosabb panaszok legyűrésére a pH-számítás lesz a legalkalmasabb. Ez képezte tehát az ötnapos kúra első napi kezelésének magját a kór súlyosabb típusától szenvedő betegek számára. A megbetegedés enyhébb lefutású fajtáját hordozó csoport csupán végeláthatatlan érettségi gyakorlófeladatok megoldására kényszerült. A betegek – amikor később tapasztalataikról kérdezték őket – ragaszkodtak hozzá, hogy a gyógyulás útján ez az első lépés volt a legnehezebb, sokan ekkor még csak bízni sem tudtak felépülésükben az emberpróbáló első napi kezelés végeztével.

A hátralévő négy napban azonban a kezelőorvosok a legelesettebbeknek is visszaadták a reményt. A kúra fő részét képező napi kétszer négyórás intenzív kezeléseken felül, ahol a betegek egészségét fokozatosan sikerült helyreállítani, a szakorvosok egyéb lépéseket is tettek. A páciensek, hogy a betegség inkább szervezetük fizikai állapotát károsítsa maradandóan, napi legalább két órát a térdig érő hóban töltöttek intenzív testmozgással a szanatórium falain kívül, mely egyes vélekedések szerint nagyobb szerepet játszott a sikeres felépülésben, mint bármely másik kezelési forma. Szintén nagy népszerűségnek örvendett az esti kétórás előadás is, mely a betegek megtépázott önbizalmát volt hivatott helyreállítani. Ezek közül is kiemelkedett a negyedik este, melyen a betegséget túlélő, azóta már annak gyógymódjait kutató Pálfi Gyula (2007b) vezényletével kerekasztal-beszélgetést szerveztek, mely a társadalomba való visszatérés lehetőségeit boncolgatta a sikeres gyógyulást követően.

Bár több orvosi szaklap is kételkedett a hatékonyságot illetően, a gondosan megtervezett folyamat megtette hatását, és ahogy a sztöchiometriától kezdve a titráláson át az elektrokémiáig minden egyes kulcsfontosságú területet végigjárt, január 22-re 100%-os gyógyulást hozott. Egyes beszámolók említik még, hogy mellékhatásként bizonyos páciensek spontán vonzalmat kezdtek érezni a termokémia iránt, de ezt egyetlen forrás sem tudta hitelt érdemlően megerősíteni, így az FKM módszere teljes sikerként könyvelhető el.

Szurop Máté 2017d

 


 
Kémia napkelettől napnyugatig (2014)

Míg a legtöbb diák számára a január végi síszünet az otthoni passzív vagy a sípályákon történő aktív pihenés ideje, minden évben akad néhány elszánt 11. és 12. osztályos, akik a kémia OKTV 2. fordulóján, vagy éppen az emeltszintű érettségin való eredményes szereplés reményében a kémiatanulásnak, és csakis annak szentelik ezeket a napokat. Idén sem volt ez másképp, a szűk 30 fős diáksereglet Rakota Edina tanárnő, valamint Albert Attila és Keglevich Kristóf tanár urak vezetésével szokás szerint kitartóan birkózott a példák özönével 3 teljes és 2 fél napon át. A tanárokon kívül oktatói minőségben jelen volt még a tavaly érettségizett Tihanyi Gergő is, aki jelenleg a BME vegyészmérnöki karának hallgatója.

A helyszín ugyan nem a megszokott kismarosi épület volt a Patak vendéglő legendás kosztjával megkoronázva, de a katalinpusztai kirándulóközpontra sem lehetett panaszkodni. A Burgenlandot is megszégyenítő csillogó-villogó, frissen felújított épület közvetlenül az erdőszélén állt, a munka helyszínéül szolgáló, Keglevich tanár úr által nagyvonalúan Auditorium Maximumnak nevezett helyiség üvegfalán át csodás kilátás nyílt a komplexumhoz tartozó vadaspark szökdécselő muflonjaira és dagonyázó vaddisznóira. A konyha a Patak vendéglőt ugyan nem múlta felül, de az átlagos vidéki menzákkal szemben támasztott elvárásokat bőven, ráadásul nem a falu túloldalán volt, mint az említett vendéglő, hanem közvetlenül a szállásépületen belül. További nagy előnye volt a helynek a csocsóasztal és a filmnézésre alkalmas kivetítő megléte.

A tábor egy-egy napja rendszerint Keglevich tanár úr összetéveszthetetlen stílusú lelkesítő-ébresztő mondataival kezdődött, és a gyors, de azért nem elsietett reggelivel folytatódott, ami után rögtön kezdődött is a délelőtti, négyórás kémiázás. A társaság szokás szerint kétfelé oszlott; ki érettségi feladatsorok, ki válogatott OKTV- és KÖKÉL-példák végtelennek bizonyuló sorát oldotta szakadatlanul. Közben néha még életmentő utánpótlás is érkezett: tea és csoki, illetve az utolsó előtti napon ősi kémiatábori hagyomány szerint puding. 4 óra elteltével is csak azért szakadt meg a munka, mert elérkezett az ebédidő, illetve előtte még egy rövid séta az erdőben, hogy a testmozgás se maradjon ki csak azért, mert az étel helyben van. Az ebéd utáni pihenőidő már inkább csak jelképesnek volt mondható a maga 15–20 percével, utána már kezdődött is az újabb 4 órás kémia-maraton. Ezt (egy esti) erdei kiruccanás követte, de mivel időközben besötétedett, ez a délelőttinél is hangulatosabb élményt jelentett. Vacsora után pedig még mindig nem ért véget az okulás: a kísérőtanárok 1–1,5 órás előadásokkal tették fel a pontot az i-re mindennap. Ezek az előadások rendszerint este 9 óra után értek véget, ekkorra már mindenki teljesen kimerült volt a 10 óra intenzív tanulásnak köszönhetően, de egy kis csocsózás vagy egy film azért még belefért. Éjfél is elmúlt már, mire az utolsó lámpa is kialudt, és 7 fájdalmasan rövid óra elteltével kezdődött is az egész elölről.

A tábor vége vasárnapra esett. Ez azért volt igen kellemetlen, mert délután 2 óra táján mindenki abban a cseppet sem megnyugtató tudatban volt kénytelen elcsigázottan levánszorogni az újpesti buszpályaudvarról a metróba, másnap bizony iskolába kell menni. Sőt, volt, aki akkor eszmélt rá, hogy a tábort megelőző 4 szabadnapon annyira örült annak, hogy szünet van, hogy elfelejtett tanulni, így otthon egy egyhetes szünetre méretezett leckehalom várja.

Akármilyen kimerítő volt is azonban a tábor, mindenképpen megérte az erőfeszítést, hiszen minden táborozó felkészülten várhatja az érettségit és/vagy az OKTV 2. fordulóját. Valószínű, hogy a csapat nagy része bármikor habozás nélkül kész lenne az egészet újból végig csinálni. A tizenegyedikesek jó eséllyel végig is fogják jövőre, a tizenkettedikesek pedig soha nem felejtik el…

Bursics Anna 2014d, Vincze Daniella 2014d, Sümegi Ambrus 2014b