Hozzánk felvételizőknek

Kedves Nyolcadikos Felvételizők!
 
Természettudományos tagozatunk kémia szóbeli felvételijére az alábbiak alapján készülhettek.
 
Kémia munkaközösség
2017. szeptember
 


 
Kedves Fazekas iránt érdeklődő Diák!
 

Az alábbiakban két személyes beszámolót találsz az iskola természettudományos (reál) tagozatáról, a B osztályról. Itt a fizika, kémia, biológia és a matematika tantárgyat csoportbontásban és/vagy emelt óraszámban tanítjuk. Az első beszámoló egy tanár, a második egy (öreg)diák szempontjait tükrözi. Kedvcsinálónak szánjuk őket – ha elolvasásuk után úgy érzed, volna kedved egy ilyen osztályba járni, próbáld meg a felvételit! A többi osztályról a Diákönkormányzat honlapján találsz információt.

Betekintő a Fazekas természettudományos tagozatának mindennapjaiba

Honnan ismerni meg egy fazekasos természettudományos tagozatra (B) járó diákot? Mivel a diákok más-más helyekről és környezetből jönnek, külsőjükben aligha találni általános ismertetőjegyet. Vannak azonban olyan jellemző magatartásformák, melyek a B tagozatos életmód sajátjai. Ha például valaki reggelente a harmadik emeleti italautomata felé téved, bizonyosan talál a sorban néhány homályos tekintetű, félig alvó B-s diákot, kávéra várva. Így kezdődik a napjuk. A későbbi órákban, ha már kellőképpen felébredtek, többnyire bioszkönyvvel vagy kémiafüzettel láthatóak, amint egyik óráról igyekszenek a másikra. Iskolatáskájuk súlya (vagy ha B-sek olykor kissé kocka, ugyanakkor a pontosságot célzó gondolkodásmódjával akarunk fogalmazni: tömege): ≥6,5 kg.

Komolyra fordítva a szót: a természettudományos tagozat nagy terheket ró a diákra, minden osztály közül a legnagyobbat. Nem azért, mert a Fazekas versenyistálló – ez csak annyiban igaz, hogy minden diák, aki önként szeretne versenyezni, megkapja ehhez a segítséget tanárától, és hogy kétségkívül sokan eredményesek. Hanem azért nehéz a B, mert négy természettudományos jellegű tantárgy: a biológia, a fizika, a kémia és a matematika tanítása egyaránt magas színvonalon folyik. Ez talán egyedülálló az országban, és ebből egyaránt fakadnak örömök és nehézségek. Az eredményes B-s diáknak nagy feneke van/lesz: ráül és tanul. Szükséges továbbá, hogy legalább közepes méretű agya legyen. Nem kell zseninek lennie; a szorgalom fontosabb. A tehetséges és lusta ellébecol valahogy egy hitványabb átlaggal; a kitartó diák, akinek megvan a magához való esze, legkésőbb 11.-re kinyílik. Az elhivatottság nélkülözhetetlen. Minderre az időt is rá kell szánni. Fontos az átgondolt napirend, hogy a pihenésre (alvásra) és a kikapcsolódásra is jusson idő.

11. osztályban választani kell, hogy a kémia-biológia vagy a matematika-fizika irányában megy tovább az ember. A négy tárgy közül a választott kettőt magasabb, a többit normális óraszámban tanítják. Némely esetben egyéb párosítás (pl. emelt matematika-kémia) is lehetséges, de ezt az iskola nem tudja garantálni.

Tapasztalat: kilencedikben legnehezebbnek a kémia szokott bizonyulni, mivel a diákok kb. fele nem sok hozott tudással rendelkezik. Ha már fölvettek a Fazekas B osztályába, és ez a helyzet, érdemes átnézned a képletszerkesztés alapelveit, az egyenletírást és az alapvető számítási feladatokat (tömegszázalék, mól, stb.). A nehézségek tekintetében később a fizika is „felnő” a kémiához. A biológiával és a matematikával kevesebb gond adódik. Érdemes lesz tájékozódni a felsőbb évesektől a helytállás, a túlélés stratégiáiról. Jóllehet a B reál tagozatos osztály, a tanárok nem szeretik, ha a diák „válogat” a tantárgyak között. Tehát, kedves leendő B-s, lesz sok mozgásegyenlet, hatványozás, szerkezeti képlet, de emellett antik eposzok, lánchegységek, váltófutás és római császárok is… (Mert az értelmiség nem szakbarbár, meg udvarolni is nehéz, ha versek, szép tájak, festmények helyett csak laposférgek, szögtartományok jutnak eszünkbe.)

Az eddig írtak talán kissé ijesztően hangzottak. Mivel azonban a Fazekasban a tudás az elsődleges érték, ennek megszerzésére esik a hangsúly. Ezért erről írtam idáig. Természetesen az osztály élete osztályközösségtől és osztályfőnöktől függő mértékben túlmutat az iskolapadon és a házi feladaton, az oktatás úgymond neveléssel is párosul. Baráti körök alakulnak, szerelmek szövődnek, mozizásra, színházra, egyéb közös projektekre kerül sor, egyszóval élet lesz az osztályban. Ha mindenki kiveszi a részét a közösségépítésből. Fontos a személyes plusz is: zene, sport, kirándulás, modellezés, ilyesmi. Saját életedet és az osztályét is gazdagítod ezzel.

És ha eljön a ballagás, valamint az egyetem első éve, akkor döbben majd rá a B-s diák (legalábbis a lelkiismeretes fajta), mit is kapott a Fazekastól és mit köszönhet saját munkájának: szinte mindenkit tárt kapukkal vár az az intézmény, ahová föl akarja vétetni magát: az orvosi, a műszaki egyetemek stb. Belföldön is és külföldön is. Nem mellesleg iskolánk minden osztályában emelt óraszámban tanítunk nyelveket. Diákjaink versenyeredményei (kémia, biológia, fizika) is bizonyítják a tagozat hatékonyságát. A bemenet feszültségekkel járhat, a kimenetkor viszont a befektetett munka kamatostul visszatérül!

Keglevich Kristóf

 

A Fazekas Gimnáziumba járni maradandó és életre szóló élmény volt számomra – röviden így foglalnám össze azt a négy évet, amit gimnazistaként itt töltöttem. Nem azért mondom, mert ilyen köszöntőkben így szokás; valóban így történt. Ha megengeditek, röviden megírom, miért érzem így, hátha ösztönzést jelent ez Nektek is, hogy nagy várakozással nézzetek a következő négy év elé.

Hálás vagyok mindenekelőtt osztályfőnökömnek és kémiatanáromnak, Albert Attilának, aki mind szakmai szempontból, mind emberileg nagy hatással volt rám ez idő alatt. Előtte nem találkoztam olyan tanárral, aki hétvégéjét, szabadidejét is ilyen mértékben feláldozva készített volna fel engem a különböző (kémia)versenyekre. Ha ezt a munkát nem fekteti belém és osztálytársaimba, nem alakult volna ki az a fajta kémiaszakkörös csapat, akik közül hárman, négyen mindig ott voltunk az országos versenyek döntőin. És természetesen nem értünk volna el komolyabb eredményeket sem. Jellemző volt, hogy egyes kémiai problémákról, kérdésekről közösen gondolkodtunk még a szünetekben is, illetve a szakkörök közben vagy azok után. Ezekben a beszélgetésekben Albert tanár úr is partner volt – olyan szinten, hogy ha esetleg sikerült egy-egy kérdést feltennünk, amit azonnal nem tudott megválaszolni, akkor hamar utánajárt a megoldásnak. Fontos elem volt a csapatépítésben a minden télen megszervezett egyhetes kémiatábor is. Ezek alkalmával az összes kémia tanár a versenyekre, érettségikre készülő diákokkal egy hétre bezárkózott egy táborba vidéken, és csak kémia feladatokat oldottunk egész nap. Azt hiszen, ezek alkalmával kaptam meg azokat az alapokat, amelyekből egy-egy kémia diákolimpián, később még az egyetemen is profitálni tudtam. A gimnázium után ugyanis vegyész szakra mentem az ELTE Természettudományi Karára. Itt maradtam PhD-tanulmányokat folytatni kémia területén a diploma megszerzése után is. Jelenleg a fehérjék NMR-spektroszkópiai vizsgálatával foglalkozom doktoranduszként. Visszatérve a gimnáziumi időszakra, a kémia szakkörös csapat tagjai közül azóta is tartom a kapcsolatot némelyekkel – néha tudományos konferenciákon találkozunk, és újra tudunk jókat beszélgetni, nemcsak a kémiáról, hanem az élet komolyabb kérdéseiről is. Szóval ezek a kapcsolatok itt indultak, a Fazekasban.

Élveztem azt is az iskolai légkörben, hogy a tanárok nagy része partnerként kezelt minket, lehetett vitatkozni, kérdezni, javasolni ötleteket. Ha nem is mindig és nem minden tanárral – de mindenesetre sokszor éltem át ezt. Ti is bátran kezdeményezzetek a tanárok felé, ha van felvetésetek, kérdésetek! A Fazekasban átélheti a diák is, hogy egy műhelymunkában vesz részt, amelyben neki is fontos szerepe van. Ez lehet tanulmányi területen, de azon kívül is (akár közösségi programok, szabad idős tevékenységek). Nekem az is nagyon tetszett, hogy azt vettem észre, hogy a tanári kar nagy része tényleg szereti és támogatja tehetségeket – még akkor is, ha nem a saját tantárgyán belül tehetséges valaki. Számomra ez akkor derült ki, amikor különböző kémia, fizika vagy éppen biológia versenyek miatt nem tudtam más tárgyak óráira bemenni, felkészülni, és ezt természetesnek vette a többi a tanár is. (Persze utóbb bepótoltam a hiányokat, tehát nem szabad visszaélni sem ezzel.) Magyar órán például megtapasztaltuk, hogy ugyan „tornából felmentettek” kategóriáját képeztük tanárunk, Petz György szemében, mégis igyekezett minél több fontos és alapvető ismeretet átadni, hogy ne legyünk műveletlenek a magyar- és világirodalom területén. Többször elvitt minket színházba is, sőt az osztálytársak közül is volt, aki maga szervezett egy-egy ilyen színházi látogatást. Tetszett, hogy amikor Petz tanár úr számára kiderült, hogy egyik osztálytársamnak van némi irodalmi vénája is, akkor bátorította a versírásra, foglalkozott vele külön is – pedig természettudományos osztály voltunk. Történelem tanárunk, Hosszú Gyula pedig kirándulást szervezett Tokajba, ahova szüretelni mentünk, de megnéztük a környékbeli várakat is. És ez csak egy-két élmény, ami hirtelen eszembe jut… Ebből is látszik, hogy a természettudományi területtől azért nem áll olyan messze a humán érdeklődés. Erre egyébként szerintem Nektek is érdemes odafigyelnetek – hogy ne váljatok úgymond „szakbarbárrá”.

Az osztályközösségünk mindig emlékezetes marad számomra. Amikor leérettségiztünk, többen éreztük, hogy hiányozni fognak a többiek. Az évek alatt ugyanis egy igazi csapat alakult ki osztályunkból. Ehhez kellettek az osztálykirándulások, a baráti beszélgetések, és a többi közös élmény – akár szabad időben szervezett programok, akár a tanulmányokhoz kötődő szakkörökön, versenyeken való részvétel, de nekem sokat jelentettek a közös sportolások is (testnevelés óra keretében sokszor tudtam pingpongozni néhányakkal, de délutánonként is lementünk egy-egy komoly meccset lejátszani a pingpong-asztalokhoz). Egyébként itt, a Fazekasban éreztem először azt, hogy az osztálytársaim tisztelnek a különböző helyeken elért eredményeimért, és nem a valószínűleg irigységből fakadó cinikus megjegyzésekkel találkozom a „jó tanulóság” miatt. Természetesen én is tiszteltem a többiekben azokat az értékeket, amelyek a teljesítményükben és személyiségükben megmutatkozott. Jó lenne, ha köztetek is ez a miliő alakulna ki, mert ez inspirálja a közösség tagjait arra, hogy a maximumot tudják magukból kihozni. Amúgy a kialakult jó osztályközösségre jellemző, hogy többször szerveztünk a régi osztálykirándulásokat idéző többnapos kirándulásokat még egyetemistaként is, ahol 10-15 fő mindig jelen volt. Sőt egy házasság is született azóta a társaságból, akik már a gimnázium idején szerették meg egymást…

Összességében ezek alapján láthatjátok, hogy miért lett számomra a Fazekasban eltöltött négy gimnáziumi év tartalmas és értékes. Bízom benne, hogy Nektek is hasonló élményt jelent ez az időszak! A fentieken kívül azt tanácsolnám, hogyha megfogadjátok, hogy igyekezzetek kihasználni az időtöket a leghasznosabban: a bennetek levő tehetséget mindenképpen fejlesszétek – akár tanulmányi, akár sport, akár zenei, akár emberi kapcsolatok terén, vagy bármilyen más területen vannak bennetek jó képességek. A tehetség mellett ugyanis elengedhetetlen a hozzáadott teljesítmény, a munka is. Még ha ez ma nem is annyira divat, én azért azt javaslom, hogy tiszteljétek szüleiteket és a tanáraitokat, mert érdemes megfogadni a nálatok tapasztaltabb generáció meglátásait, és sokat lehet tanulni tőlük (persze az újításhoz pedig kell egy kis merészség is, a megszokott úttól való eltéréshez szükséges bátorság). Egymást is tiszteljétek, lássátok meg egymásban az igazi értékeket, és így viszonyuljatok a barátaitokhoz, társaitokhoz! Még ha úgy is tűnhet, hogy ezek már-már közhelyes mondatok, az élménybeszámolómból is láthatjátok, hogy tényleg azt tapasztaltam: ezek a kulcspontjai a sikeres és eredményes diákéveknek, és így fogja egyszersmind mindenki jól is érezni magát.

Pálfy Gyula (2007b)